Az epilepsziabetegséget nagyon fontos elkülöníteni az epilepsziás rohamoktól, melyek a betegségnek a tünetei. Roham azért alakul ki, mert az agykéreg egy körülírt területén kórosan fokozott a görcskészség, egyfajta izgalmi állapot alakul ki átmenetileg, ami az idegsejtek túlműködésében, együttes kisülésükben fog manifesztálódni. Az, hogy ez a betegen, miként észlelhető, mi látható vagy ő mit érez, rendkívül változatos lehet, attól függően, hogy mely agyterületek érintettek vagy hogy onnan mely területekre terjed ez a kóros aktiváció. Epilepsziabetegséget pedig akkor tudunk kimondani, ha ezen rohamokra való hajlam nagyobb, mint az átlagpopulációban.

Alapvetően két fő csoportot különítünk el a kórok alapján, ezek a tüneti epilepsziák, amikor ismeretes, hogy milyen elváltozás látható az agykéregben (ez is nagyon változatos lehet pl oka stroke, daganat, degeneratív vagy fejlődési, gyulladásos elváltozások), illetve az idiopathiás vagy genetikai epilepsziák, melyeknek oka genetikai rendellenesség. Ilyen genetikai rendellenességek előfordulhatnak olyan családokban is, ahol egyáltalán nincs epilepsziás beteg. Előfordulhatnak olyan esetek, amikor valamilyen faktor (tipikusan belgyógyászati, anyagcsere eltérések vagy más idegrendszeri betegségek) az oka a rohamnak, viszont ez hosszútávon mégse eredményez epilepsziabetegséget, ezeket hívjuk akut szimptómás rohamoknak, melyek nem igényelnek hosszútávő gyógyszerszedést.

A provokáló tényezők olyan faktorok, melyek kiválthatnak rohamokat arra érzékeny egyénekben, de nem közvetlen kiváltó okai az epilepsziának. Ilyen például a stressz, alváskimaradás, fényfelvillanások vagy éppen a már beállított gyógyszerek kimaradása, hirtelen elhagyása. Ha már kialakul egy roham, akkor nagyon fontos, hogy biztonságossá tegyük a beteg környezetét, végjük a fejét a sérülésektől, majd miután már oldódott kellően a görcs, a beteget stabil oldalfekvésbe helyezzük, így biztosítva a légutak átjárhatóságát, illetve, hogy ekkor az esetleges vér, hányadék távozni tudjon a beteg szájából.

Egyes esetekben az epilepsziák felismerése lehet nagyon bonyolult, nehéz feladat, leginkább, amikor a rohamok nem egyértelműek, illetve a vizsgálatok sem mutatják egyértelműen eltérést. A közisert epilepsziás „nagyroham” például az egyik legritkább formája a rohamoknak, viszont ez az, amit mindenki epilepsziás rohamként ismer. Ekkor a beteg izmai megfeszülnek, rángatózások alakulnak ki, eszméletét veszti a beteg, szája habzik stb. A többi rohamtípus nehezebben vagy egyáltalán nem ismerhető fel laikusok által. Emiatt nagyon fontos egy alapos kikérdezése a betegnek, akár home-videok megtekintése, majd pedig az eszközös diagnosztika is (koponya MR, EEG vizsgálatok stb.). Az EEG vizsgálat az agyi elektromos tevékenységet elemzi, azonban azt is fontos tudni, hogy habár az EEG-n nem látható kóros, epilepsziára utaló eltérés, a diagnózist ez a vizsgálat nem zárja ki. Fontos lehet akár a genetikai elemzés is, különösen egyes, ritka epilepszia formákban.

Az epilepsziás betegeket legnagyobb részben (60-70%) szerencsére gyógyszerrel rohammentessé tudjuk tenni, bizonyos epilepsziafajtákat akár ki is nőhet a beteg (korfüggő epilepsziák). Azokban az esetekben, ahol a gyógyszer mellett sem alakul ki rohammentesség, pedig sebészeti vagy eszközös kezelések is rendelkezésre állnak. A kezelésnek vannak étrenddel, diétával összefüggő aspektusai is.

Sajnos ma még az epilepsziák magas fokú társadalmi megbélyegzést, korlátozást is okoznak Magyarországon. Ezek a szabályok azonban csak olyan betegeket kell, hogy korlátozzanak, akik nem tehetők rohammentessé. Szociális hátrányok között a munkalehetőségek beszűkülése, illetve a gépjárművezetési jogosultság korlátozása a legjelentősebb.