Tudástár

„Táplálkozásdopping” – avagy hogyan vezet a mikrobiom-sérülés élsportolók esetén a sportolói karrier lezárását követően a megnövekedett betegségkockázathoz

A sportolók teljesítményorientált táplálkozása számos következménnyel jár, de arról keveset tudunk, hogy olyan maradandó sérüléseket okozhat a bélflórát alkotó baktériumok biodiverzitásában, amely egyrészt rövidtávon növelheti a sportsérülések kockázatát, hosszú távon pedig megnövekedett kardiovaszkuláris és daganatos kockázatot eredményezhet.

A MIKROBIOM-SÉRÜLÉS FORMÁI ÉS OBJEKTÍV VIZSGÁLATA

A emésztőrendszerünkben velünk élő mikrobiális közösség, a mikrobiom mintegy 80%-át a vastagbélben honos baktériumok adják, ami a székletből vett mintából elemezhető, feltérképezhető. Az új generációs szekvenáláson alapuló mikrobiom-vizsgálatokkal – amelyek a biodiverzitás matematikai mérőszámát is képesek meghatározni, illetve tetszőleges, korábban ismeretlen dysbioticus fajok kimutatására is alkalmasak – ma már objektíven számszerűsíteni lehet a mikrobiom-sérülést. A különböző betegségcsoportokban tapasztalható, statisztikailag összegzett diverzitás- és dysbiosis mutatók változásának követése lehetővé teszi ezek összehasonlítását, az ezzel kapcsolatos terápiás és életmódbeli tényezők objektív vizsgálatát. 

A csökkent diverzitás az ökológiai instabilitás egyik forrása, és kiemelt kockázati tényező olyan úgynevezett dysbioticus fajok túlnövekedése tekintetében, amelyek egyrészt metabolikus hatásuk, illetve gyulladáskeltő potenciáljuk alapján igazolt patogenetikus szerepet játszhatnak pl. inzulinrezisztencia, ízületi gyulladások vagy Alzheimer-kór kialakulásában.

A mikrobiom-sérülés nyomán kialakuló kórélettani változások egy másik fontos tényezője az intesztinális barrier sérülése. Ennek épsége döntő jelentőséggel bír annak tekintetében, hogy egy adott dysbioticus eltérés milyen mértékben eredményez gyulladásos megbetegedést. 

Habár a sport jótékony hatással van a mikrobiom összetételére, tanulmányok azt állapították meg, hogy a testmozgás különböző formái különböző módon befolyásolják a mikrobiomot; míg a heti 6-8 óra testmozgás kedvezően hat a mikrobiomra, az ennél nagyobb megterhelést jelentő, élsportolókra jellemző  testmozgás káros következményekkel jár mind a mikorbiom összetétele, mind bél barrier funkciója tekintetében.

SPORTOLÓK, TÁPLÁLKOZÁS, MIKROBIOM
Élsportban a táplálkozás jelentőségét nem kell hangsúlyozni. Ugyanakkor a sporttáplálkozásra jellemző, fehérjében gazdag/növényi rostokban szegényebb étrenddel kapcsolatban kialakuló mikrobiom változásokról – mind a diverzitás indexek, mind a dysbiosis kialakulásának tekintetében – ma már rendelkezünk adatokkal. A legtöbb vizsgálat elsősorban aktív sportolók esetén a bélflóra változás és a teljesítmény összefüggésére koncentrál. Ugyanakkor legalább ilyen fontos kérdés, hogy ezek a változások hogyan befolyásolják a sportolói karrier lezárását követően a morbiditási kockázatokat, későbbi életminőséget és életkilátásokat. 

A középtávú kockázatok esetében már az aktív sportolói karriert is döntően befolyásoló sportsérülések kockázatának növekedését és mentális állapot változását is figyelembe kell venni, illetve az aktív élsport lezárása után kialakuló tüneteket, szövődményeket is fontos mérlegelni. Az intesztinális barrier károsodása és a dysbiosis következtében a keringésbe kerülő gyulladásos bakteriális metabolitok összessége (PAMP, patogénnel asszociált molekuláris mintázat) szerepet játszik számos betegség kialakulásában, így pl. az osteoarthritisek patogenezisében. A bakteriális metabolitok szerepe valószínűsíthető a tendinitisek kialakulásának hátterében, ami az ízületi szalagok terheléses sérüléseihez vezethet, ami az élsportoló karrierjét döntően befolyásolhatja. 

Ugyanakkor ennél is nyilvánvalóbb az összefüggés a bélmikrobiom sérülése, illetve az anyagcsere-rendellenességek kialakulása (elhízás, inzulinrezisztencia, cukorbetegség, stb.) között. Az aktív sportolói életben az anyagcsere-eltérés tünetei jellemzően nem jelennek meg, és nem feltétlenül lesznek szembetűnőek a sportoló extrém energiafelhasználással jellemezhető energia-egyensúlya miatt. A túlsúly, mint veszélyt jelentő tünet hiánya ellenére a kialakuló dysbiosis és a rövid szénláncú zsírsavak (SCFA) egyensúlyának felborulása azonban időzített bombaként funkcionál. Amint csökken az energiafelhasználás, jellemzően a sportolói karrier végén, az energiamérleg egyensúlya felborul, elkezdődik a zsírlerakódás, és kialakulnak olyan kardiovaszkuláris gyulladásos szövődmények, mint az endothel-diszfunkció és annak talaján a hipertónia, illetve az inzulinrezisztencia, és ennek következményeként a diabétesz. Több ikonikus sportolónk is van, aki sajnálatos módon ezt a „betegségkarriert” szinte teljes spektrumában megélte.

A MIKROBIOM-MONITOROZÁSON ALAPULÓ DIÉTÁS TERVEZÉS ÉS A PROBIOTIKUMOK JELENTŐSÉGE
Ma már egyértelmű, hogy a sportolói diétát vezérlő céloknak változniuk kell. Mai elképzelésünk szerint ebben kiemelt jelentősége van az egészséges diverzitás helyreállításának, a szervezet barrierrendszerei védelmének és a megismert dysbioticus kockázatok eliminációjának. A diverzitáscsökkenés proinflammatorikus hatása jól dokumentált, és monitorozható is, így helyreállítása új táplálási protokollok bevezetésére ad lehetőséget. Ebben nagy jelentősége van mai tudásunk szerint a nyers, vegán dominanciájú táplálkozásnak, ami azt jelenti, hogy a feldolgozott/főtt ételek arányát drasztikusan csökkentve (de nem elhagyva!) minél több nyers zöldséget és gyümölcsöt fogyasszunk. A dysbiosis csökkenthető, illetve helyreállítható megfelelő probiotikus készítmény illetve magas rosttartalmú étrend alkalmazásával.

KÖVETKEZTETÉSEK
A sportot támogató étrend mind az amatőr, mind a profi élsport tekintetében paradigmaváltás előtt áll. A mikrobiom kutatás eredményei lehetővé teszik a visszavonult, mind a ma ismert szövődményekkel küzdő sportolók tercier, mind a tünetmentes sportolók szekunder prevencióját (rehabilitációját), illetve az aktív sportolók primer prevencióját is.

A mikrobiom-kutatás jelenlegi eredményei alapján mindennek a teljesítményt tekintve nem kell kompromisszumokat jelentenie, ugyanakkor jelentős életminőség javulást és a betegség kockázatok csökkenését eredményezheti sportolóink számára.

Forrás: METABOLIZMUS • 2021. •XIX . évfolyam 1. szám 3 8-4 2

A teljes publikációt az alábbi linkre kattintva lehet elolvasni!



nkfi alapból megvalósuló projekt