Tudástár

“Aktív nagyszülő” hipotézis, avagy a fizikai aktivitás és hosszabb élet evolúciós kapcsolata

Szinte mindenki tudja, hogy a testmozgás jót tesz az egészségünknek. Néhányan azzal is tisztában vannak, hogy miért tartja erősen az izmokat és az ízületeket, és hogyan védekezik bizonyos betegségek ellen. De vajon hányan tudják, miért és hogyan épült be a fizikai aktivitás az emberi biológiába?

Egy harvardi evolúció- és orvosbiológusokból álló kutatócsoport a PNAS folyóiratban megjelent új tanulmányában erre keresi a választ. A cikk evolúciós és orvosbiológiai bizonyítékokat sorakoztat fel, amelyek azt mutatják, hogy az ember, aki úgy fejlődött ki, hogy több évtizeddel a szaporodási időszak után is éljen, arra hivatott, hogy ezekben az éveiben is viszonylag aktív legyen.


A kutatók szerint a későbbi életkorban végzett fizikai aktivitás egészséges életet meghosszabbító mechanizmusok beindításáért lehet felelős a szervezetben. Feltételezésük szerint az emberek úgy fejlődtek ki, hogy öregedésük során is fizikailag aktívak maradjanak, és ezáltal olyan fiziológiai folyamatokat segítsenek elő, amelyek lassítják a test fokozatos leépülését az évek során. Ez védelmet nyújt az olyan krónikus betegségekkel szemben, mint a szív- és érrendszeri betegségek, a 2-es típusú cukorbetegség, sőt egyes rákos megbetegedések.


A nyugati társadalmakban széles körben elterjedt egondolás, hogy az öregedéssel párhuzamosan normális, ha lelassulunk, kevesebbet vagyunk aktívak, visszavonulunk. A kutatás üzenete azonban éppen ennek az ellenkezője: Ahogy öregszünk, még fontosabbá válik, hogy fizikailag aktívak maradjunk. A tanulmány az első részletes evolúciós magyarázatot adja arra, hogy a fizikai aktivitás hiánya az ember korával miért növeli a betegségek kockázatát és csökkenti az élettartamot.


A tanulmány az emberek emberszabású rokonait használja kiindulópontként. A kutatók rámutatnak, hogy a majmok, amelyek a természetben általában csak 35-40 évig élnek, és ritkán élik túl a menopauzát, jóval kevésbé aktívak, mint a legtöbb ember, ami arra utal, hogy az emberi evolúció során nem csak a hosszabb életre, hanem a fizikai aktivitásra is szelekció történt. A vadon élő csimpánzokat megfigyelve meglepőnek találhatjuk, hogy napjuk nagy részében üldögélnek.


Ez különösen megdöbbentő, ha szembe állítjuk a mai vadászó-gyűjtögető életmódot folytató emberekkel, akik átlagosan napi 135 perc mérsékelt vagy erőteljes fizikai aktivitást végeznek. Ez a mozgásszint - körülbelül hatszor-tízszer több, mint az átlagos amerikaiaké - lehet az egyik kulcsa annak, hogy a gyermekkort már túlélő vadászó-gyűjtögetők általában hét évtizedig élnek, körülbelül 20 évvel meghaladva a gyermekvállaláshoz és neveléshez kapcsolódó életkort. A fosszilis bizonyítékok azt mutatják, hogy ez a meghosszabbított élettartam 40.000 évvel ezelőtt már általános lehetett, ellentétben azzal a hiedelemmel, hogy az emberi életkor a közelmúltig rövid volt.


A kutatócsoport hangsúlyozta, hogy a fizikai aktivitás egyik legfontosabb következménye az egészségben eltöltött életévek számának növelése. Két olyan mechanizmust is vizsgáltak, amelyeken keresztül a fizikai aktivitás átcsoportosítja a szervezet energiáit az egészség javítása érdekében. Az első, hogy a mozgás a többlet energiát a potenciálisan káros mechanizmusokról, például a felesleges zsírraktározástól vonja el. A tanulmány kimutatta, hogy a kalóriaégetés mellett a fizikai aktivitás fiziológiai szempontból megterhelő, és molekuláris, sejt- és szöveti szinten károsítja a szervezetet. A szervezet válasza erre a károsodásra azonban lényegében az, hogy erősebben épül vissza. Ez magában foglalja az izomrostok szakadásainak helyreállítását, a porckopások javítását és a mikrotörések gyógyulását. A válaszreakció a testmozgással összefüggő antioxidánsok és gyulladáscsökkentő anyagok felszabadulását is okozza, valamint fokozza a véráramlást. Fizikai aktivitás hiányában ezek a reakciók kevésbé aktiválódnak. A sejt- és DNS-javító folyamatok bizonyítottan csökkentik a cukorbetegség, az elhízás, a daganatos megbetegedések, a csontritkulás, az Alzheimer-kór és a depresszió kockázatát.


A legfontosabb tanulság tehát az, hogy mivel úgy fejlődtünk, hogy egész életünkben aktívak legyünk, testünknek szüksége van a mozgásra ahhoz, hogy egészségesen öregedjünk. A múltban a mindennapi fizikai aktivitás szükséges volt a túléléshez, de ma már sok esetben önkéntesen kell a mozgás mellett döntenünk, az egészség és a fittség érdekében. A fizikai aktivitás szintje azonban világszerte csökken, ahogy a gépek és a technológia sok esetben felváltja az emberi munkát. 


Mit tanácsolnak a kutatók? Keljünk fel a székből, és mozogjunk egy kicsit!

A kulcs az, hogy csináljunk valamit, és próbáljuk meg élvezhetővé tenni, hogy folytatni is tudjuk. Már kis mennyiségű fizikai aktivitás - mindössze rendszeresen végzett 10 vagy 20 perc - is jelentősen csökkenti a halálozási kockázatot.


Forrás: 

Daniel E. Lieberman, Timothy M. Kistner, Daniel Richard, I-Min Lee, Aaron L. Baggish. The active grandparent hypothesis: Physical activity and the evolution of extended human healthspans and lifespans. Proceedings of the National Academy of Sciences, 2021; 118 (50): e2107621118 DOI: 10.1073/pnas.2107621118

Harvard University. (2021, November 22). Taking it easy as you get older? Wrong: New research outlines how longer lives are tied to physical activity. ScienceDaily. Retrieved December 5, 2021 from www.sciencedaily.com/releases/2021/11/211122172720.htm